Olyannak szeretlek, amilyen vagy!
Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.
Tisztába vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha idõnként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te.
És nem láttam a világot a te szemszögedbõl. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi idõt szántál rá. Nem a te szemeddel néztem-, honnan tudhatnám hát, hogy mire van szükséged?
Hagylak, hogy járd az utad,- nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek vagy hibának, amit mondasz, vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképen látjuk és tapasztaljuk a világot.
Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet.
Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlõdéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és másokét is. Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe én talán nem fektetnék energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam magamból az egész világba. Ahogyan téged szeretlek, úgy fognak szeretni engem is. Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és elõrehaladj, vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.
Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyû vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézõpontom lenne. Lehet, hogy tétlennek látlak, és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával megáldva. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.
Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlõdését, s én szeretettel vallom, hogy tiéd a döntés joga a saját jövõdet illetõen. Alázattal hajlok meg a felismerés elõtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlen helyes.
Tudom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint engem, és egy belsõ kényszert követsz, amely megmutatja neked az utadat.
Tudom, hogy a bõrszín, vallás, szokás, nemzetiség és hitrendszer ezen a világon nagy gazdagsággal ajándékoz meg bennünket, és ebbõl a sokszínûségbõl sok minden a javunkra válik, és sokat tanulhatunk.
Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe.
Tudom, hogy ha valami csak egyféleképen lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne szüksége.
Rájöttem, hogy valójában a fivérem vagy, a nõvérem vagy, még ha máshol is születtél, és más istenbe hiszel is, mint én.
Az a szeretet, amelyet érzek, Isten egész világát magába öleli. Tudom, hogy Isten része minden, ami él, s mélyen legbelül szeretetet táplálok minden ember, minden állat, minden fa és virág, minden madár, minden folyam, minden óceán és a világ minden teremtménye iránt.
Szeretõ szolgálattal töltöm az életem, s azon vagyok, hogy a lehetõ legjobb lehessek. Minden nappal egy kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét, és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derûjében.
/Sandy Stevenson/
Szeretetölelés mindenkinek.
Harmonikusan áradó „csí” kiegyensúlyozza az életünket, ez az otthonunkra is érvényes. Személyiségünk tükre az otthon. A benne keringő „csí” állapota, az ott lakók testi, lelki, szellemi szintjén keresztül mutatja meg, hogy mennyire gyenge otthonunk energiája. 
