Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél, két párhuzamos lábnyomsort látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható nyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egyetlen lábnyomsort lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időpontjaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
„Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. Mégis, azt látom, hogy épp a legnehezebb időkben csak egyetlen lábnyomsor maradt a fövenyen! Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?”
Az Úr így felelt: „Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen lábnyomsort, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimba vittelek.”
Legyen további szép napod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése