Nem kell várni azt, hogy egy dátum, egy esemény adjon okot az ünneplésre. Az ünneplésre való okot magunkban kell keresni. Az önmagunkban átélt öröm, - amikor nem lehet magunkba tartani, - úgy érezzük ki kell táncolni, felszabadultan nevetni, - ez okot ad az ünneplésre. Nem kell nagy dolgokat tenni, nem kell társaságot hívni, bulit szervezni, csak felszabadultan elengedni magunkat, laza öltözékre váltani, s akár kiállni az esőre, vagy olyat tenni, amit eddig nem mertünk, mert túl gyerekesnek tartottuk. Sok lehetőség akad az ünneplésre, csak nem merjük észrevenni.
Ha mersz ünnepelni, akkor belépsz az igazi bensődbe, templomodba. Ha megfigyeled a természetet, ott nem látsz szorongó madarat, depressziós fát, szomorú virágot!
Az élet megy a természet rendje szerint, csak az ember csinál magának problémát, mert azt hisszük, hogy mi okosak, és bölcsek vagyunk. Tudni kell hol a határ az okosságunknak, s a bölcselkedésünknek. Ha úgy vagyunk bölcsek, hogy egy kicsit bolondok is vagyunk, az a megfelelő életforma. S ha az arányokat kellően választjuk meg az Ünnep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése