A félelem az olyan érzelem, amely kapcsolatba van a tágabb valóságtól való elszakadással. A félelem az elválasztottság érzelme. A félelem a szeretet ellentéte, ami pedig az összes dolgok egységéhez való kötődést biztosítja. Kérdezzük meg magunktól: mi a legrosszabb, amitől most félünk az életünkben? Milyen felvetésen alapul ez a félelem? Valójában mi olyan rossz abban, ha az az esemény bekövetkezik?
Bármi, amit megpróbálnánk elkerülni, kapcsolatba van az érintett érzelmektől való félelmünkkel.
Melyek ezek?
Mélyen bennünk van egy hely, ahol tudjuk, hogy bármivel képesek vagyunk szembenézni, és bármin képesek vagyunk keresztülmenni.
Persze azt szeretnénk, hogy ne kelljen megtapasztalni azt, amitől félünk, bármi legyen is az. Mégis, a józanész azt diktálja, hogy valószínűleg szembesülnünk kell vele. Az esemény elmúltával, az a negatív érzés is megszűnik, s részvét lesz belőle.
Képesek vagyunk olyan eseménytől is félni, ami aztán be sem fog következni, csak a fantáziánk szüleménye. Ha elég sok energiát adunk a félelmünknek, akkor megteremthetjük, bevonzhatjuk azt az eseményt, ami talán nem is jelent volna meg az életünkbe.
Nem arra kell törekedni, hogy a félelmet elpusztítsuk, hanem arra, hogy megismerjük a természetét. Vegyük észre, hogy csekélyebb az ereje, mint a szeretet hatalma.
A félelem csak illúzió. Ha szembenézünk vele, s apró részekre bontjuk, ha felkészülünk rá, köddé válik, megsemmisül.
Mindenki mástól fél, tehát azt saját képzeletünk szüli. Ezt felismerve, s felkészülve a bekövetkezendő eseményre, a félelemnek nem lesz hatalma felettünk.
Szeretettel írtam neked. Néri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése